Az ikerszülés alakulása
Az ikerség kérdésével kapcsolatban felmerülhet, hogy vajon egyedülálló emberi jelenségről van-e szó? A növény – és állatvilágban számos példája van annak, hogy egyetlen egyed egy időben több utódot hoz létre. Az egypetéjűség viszont kivételes jelenség. Az egypetéjű ikrek egyetlen petesejt és egyetlen hímivarsejt találkozásának eredményei, tehát szokványos megtermékenyítésről van szó. Később azonban a megtermékenyített pete – eddig nem teljesen tisztázott okok miatt- kettéhasad, és a szétvált sejtekből két teljes értékű, önálló embrió fejlődik. Ilyenkor ugyanis a sejtek még rendelkeznek azzal a képességgel, hogy kifejlesszék magukból az egész szervezetet. A petesejt szétválása a megtermékenyítés utáni első két héten belül különböző időpontokban következhet be. A kettéválás ideje döntő fontosságú az ikrek méhen belüli fejlődése szempontjából. Ettől függ ugyanis, hogy az egypetéjű ikermagzatok azonos vagy különböző burokban fejlődnek-e, és az is, hogy azonos vagy különböző méhlepényből táplálkoznak-e a születés előtti életük folyamán. A lepény, amely az embrionális osztódó sejtekből alakul ki, biztosítja a kapcsolatot a magzat és az anya keringése között, és egyben izolálja a két különböző génállományú szervezetet. Legfőbb feladata, hogy lehetővé teszi a magzat gázcseréjét, tápanyagokkal való ellátását és az anyagcsere végtermékek leadását. Ugyanakkor sajátos hormontermelésével elősegíti az anya szervezetének hormonális átalakulását a terhesség elviselésére. A terhesség 12-13. napján bekövetkező szétválás esetén az egypetéjű ikrek táplálékellátása egy közös, elágazó köldökzsinóron keresztül történik. A fogamzás utáni 14-16. nap között történő kettéválás már nem tökéletes, ilyenkor alakulnak ki az összenőtt (ún. sziámi) ikrek. Szerencsére ezek nagyon ritkán fordulnak elő. Az egypetéjű ikrek keletkezésével kapcsolatban kevés olyan elmélet merül fel, ami valóban megmagyarázná eredetüket. A szakemberek többnyire egyetértenek abban, hogy a megtermékenyített petesejt korai szétválása tulajdonképpen fejlődési zavarnak tekinthető. Arányukat tekintve az összes iker mindössze 25-30%-a egypetéjű.
Kétpetéjűek
Minden menstruációs ciklusban rendszerint egy petesejt érik meg a nő petefészkében. A kettes vagy kettőnél nagyobb számú ikerterhesség annak a ritka eseménynek a következménye, amikor egyszerre két vagy több petesejt érik meg, és jut ki a petefészek tüszőiből. A petesejteke azután más-más spermium termékenyíti meg. A két pete származhat akár az egyik, akár mindkét petefészekből az egyidejű peteérés során. A kétpetéjű ikrek mindig külön külső és külön belső magzatburokban fejlődnek és mindig külön méhlepényük, ill. köldökzsinóruk van. A két petesejt közel egy időben termékenyül meg. Ily módon az anya különböző apáktól is teherbe eshet. A különböző apától származó ikrek genetikai állománya kevesebb közös gént tartalmaz, mint az azonos apától származó kétpetéjű ikreké. A kétpetéjű ikrek lehetnek azonos és ellentétes neműek is. A kétpetéjű ikrek képezik az iker-populáció 70-75%-át.
Többes ikrek
A hármas-négyes, ötös, hatos ikrek az egy-és többpetéjűek bármilyen kombinációjában előfordulhatnak. Hármas ikrek leggyakrabban három különböző petesejtből keletkeznek. Ritkábban fordul elő, hogy két petesejtből alakulnak ki, amelyik közül az egyik kettéválik, ilyenkor a három embrió között lesz egy egypetéjű ikerpár, de az is előfordulhat, hogy egyetlen megtermékenyített petesejtből jönnek létre. A négyes ikreknek is nagyszámú variációja van. Ha a kettéhasadt zigóta mindkét sejtcsoportja még egyszer kettéválik, akkor egypetéjű négyesek jönnek létre.
Az ikerterhesség létrejöttében szerepet játszó tényezők
A kétpetéjű ikrek születési gyakorisága az anyai életkor előrehaladtával párhuzamosan fokozatosan nő, a csúcsot 35-39 éves kor körül éri el, majd fokozatosan csökken. Ugyancsak nagyobb az előfordulásuk a magasabb sorszámú szülések esetén is. Ez azt jelenti, hogy egy asszonynak az első terhességben kisebb az esélye, hogy kétpetéjű ikreket hozzon a világra. Minden egyes további terhesség, szülés után fokozódik az ikerfogamzás valószínűsége.
Az ikerterhességek gyakorisága jelentősen megnövekedett, amióta az orvosi gyakorlatban megjelentek, elterjedtek a peteérést elősegítő hormonális kezelési eljárások, és a méhen kívüli megtermékenyítés. (A köztudatban – nem egészen szerencsés kifejezéssel – lombik-bébi módszerként emlegetik.)
Az egypetéjűek eredetéről azonban keveset lehet tudni, létrejöttük nem függ az anyai életkortól, és a szülési sorrenddel sem mutat semmilyen összefüggést.
Az ikerszülések gyakorisága
Az északi országokban – Norvégia, Finnország, Svédország – jelentősen magasabb a gyakoriságuk, mint a föld délibb fekvésű országaiban, pl. Görögország, Brazília, Chile. Kínában és japánban is rendkívül ritka. Magyarországon az ikerszülések aránya nemzetközi viszonylatban inkább az alacsonyabbak közé tartozik.
Az ikerterhesség sajátosságai
Sok ikerterhes nem érez szembetűnő különbséget az egymagzatos terhességhez képest. Az ikerterhesek egy része kifejezetten jól érzi magát. Bár az ikerterheseknél ugyanazok a problémák fordulhatnak elő, min az egymagzatos terhességekben, a panaszok egyrészt korábban észlelhetők, másrészt gyakoribbak lehetnek, intenzívebben jelentkezhetnek, és jellemző a több egybeeső kísérő jelenség erőteljes megnyilvánulása. Nemcsak a szubjektív panaszok, de a terhesség alatti szövődmények is átlagosan kétszer nagyobb valószínűséggel fordulnak elő ikerterhességben az egymagzatos terhességekhez képest. Ennek oka az, hogy az anyai szervezet nem mindig tud megfelelni a kettős terhesség okozta fokozott megterhelésnek, és olyan zavarok keletkeznek az egyes szervek vagy szervrendszerek működésében, amelyek veszélyeket rejtenek. Néha megtörténik, hogy a terhesség előtt fennálló, panaszt nem okozó betegségek ekkor kerülnek felszínre. A terhesség alatti kellemetlenségek közül a hányinger, émelygés, kisebb fokú hányás említhető meg. Ezek a tünetek elsősorban a vérben keringő lepényi (HCG) hormonszint hirtelen emelkedésének tulajdoníthatók. Sokan örökös fáradékonyságról és aluszékonyságról panaszkodnak, amely gyakran alacsony vérnyomásra vagy nagyfokú vérszegénységre vezethető vissza. A sűrű vizelési inger a méh helyzetváltozásának következménye.