Mítoszok és legendák

Az ikrek születése a legkorábbi időktől nagy érdeklődést váltott ki, így nem csoda, hogy a múltban annyi monda és legenda fűződött hozzájuk. Az ilyen történetek sok hasonlóságot mutatnak. Az egyik alapvető alkotóelem az ikrek ellentétes jelleme és ellenkező előjelű tulajdonságai: pl. az egyik jó, a másik gonosz, az egyik világos, a másik sötét hajú, az egyik álmodozó, a másik a tettek embere stb. A legendák többségében az ikrek között küzdelem, sokszor halálos ellenségeskedés áll a középpontban. Némelyikben a gyengébb iker győz, csalafinta eszközök segítségével, de gyakoribb, hogy az erősebb iker diadalmaskodik. A történetek másik fő alkotóeleme az ikreknek az anyaméhben való torzsalkodása.

Az ókori mítoszok szerint az ikrek nem úgy jönnek lére, mint egyszerű, halandó emberek. Fogantatásukat nem ritkán az állatvilággal hozták kapcsolatba, de atyjuk lehetett csillag, istenség vagy szellem is. A monda szerint a görög főisten, Zeusz több földi kalandjának ikerszülés lett a következménye. A legismertebb, hogy Zeusz hattyú képében csábította el és ejtette teherbe Léda asszonyt. Férje Tündereász volt, akivel természetesen szintén együtt hált. A sajátos fogantatásból ikertojások születtek, az egyikből Pollux és Helené kelt ki Zeusz gyermekeként, a másikból a férje gyermekeiként Kasztor és Klüteimnesztra. Kasztor és Pollux a tengerészek őrzőiként váltak ismertté, a monda szerint hatalmuk volt a szél és a hullámok felett. Harcban Kasztor elesett. Ikertestvére, Pollux Zeusz gyermekeként halhatatlan volt. De nem tudott beletörődni testvére elvesztésébe, és azt kérte apjától, ossza meg az ő halhatatlanságát közte és testvére között. Zeusz hozzájárult, hogy istenként együtt maradjanak, az égbolton az ikercsillagkép két fő csillagát róluk nevezték el. Apolló, a férfiszépség istene, és Artemisz, a vadászat istennője ugyancsak Zeusz ikergyermekei, Létótól.

A római mitológiában Romolus és Remus a leghíresebb ikrek. Mars isten és a Vesta szüzek egyikének, Rhea Szilvia királylánynak voltak a gyermekei. A monda szerint nagyapjuk öccse parancsolta a szolgáknak, hogy az ikreket anyjukkal együtt vessék a megáradt Tiberis folyóba, a bölcső azonban partot ért. Életben maradásukat annak köszönhették, hogy egy nőstény farkas szoptatta őket. A csecsemőkre később Faustulus pásztor talált rá, aki hazavitte, és a feleségével együtt gondozta-nevelte őket. Az ikrek felnövekedve a pásztorok vezérei lettek. Később a két fivér egy várost akart alapítani, de nem tudtak megegyezni a helyét illetően. A vita vad verekedéssé fajult, amelynek során Romolus megölte Remust. Romolus terve végül is sikerült, a nevéhez fűződik Róma városának megalapítása. A városalapító Romolus hosszú éveken át uralkodott Róma felett, amelyet ma is az ikrek városának tartanak. Halála igen különös: egy mennydörgés csattanásában tűnt el.

Narcissus, akinek neve az önimádat szimbólumaként vonult be a köztudatba, a történeti forrásom szerint szintén iker volt. Volt egy ikernővére, akit nagyon szeretett, szinte rajongott érte. Testvére halálát követően Narcissus hosszú órákat töltött azzal, hogy a saját tükörképét nézegette a tóban. De nem hiúságból tette ezt, hanem így emlékeztette magát elvesztett ikertestvérére.

Az ikrek születését megelőző harca a témája annak a perzsa mítosznak, amely az Ormuzd és Ahmira nevű ikrekről szól. Ahmira volt közöttük a gonosz szellem-gyerek, és a fiatalabb. A születésük előtt véletlenül meghallotta, amint apja azt mondta, hogy az elsőszülött fogja örökölni a királyságát. Már az anyjuk méhében megküzdött a testvérével, hogy helyet cseréljenek, és előbb jöjjön a világra, így sikerül megszereznie az örökséget testvére elől. Hasonló történet szerepel a Bibliában is. Thámár – kilétét titkolva – apósától, Judától esett teherbe. Ebből a terhességből jött világra Perecz és Szeráh, akik a szülési folyamat alatt valósággal „megbirkóztak” az elsőszülöttségért. A bába egy veres fonalat kötött Szeráh kezére, amely előesett a szelőcsatornában. Később, mikor az ikrek világra jöttek, a fonal a másodiknak született gyermeken volt, mutatva, hogy helyet cseréltek egymással. A Bibliában a legnevezetesebb rivális ikerpár kétségtelenül Ézsau és Jákob volt. Világra jöttük körülményei jól érzékeltetik azt a tapasztalatot, hogy az idősebb anyai életkorban gyakoribb az ikerszülés (Rebeka 60 éves volt). Nemcsak külsőleg voltak nagyon különbözők – Ézsau szőrös és vöröses színű, Jákob sima bőrű, szőrtelen – hanem tulajdonságaik is eltértek. Ézsau a vadászatot kedvelő mezei ember volt, míg Jákob szelídebb, otthonülő. A Biblia leírása szerint ők is „torzsalkodtak” a méhen belül egymással, és felnőttkorukban is örökös viszály dúlt közöttük. Az egyik történet arról szól, hogyan adta el Ézsau az elsőszülöttségi jogát egy tál lencséért a testvérének. Egy másik történet azt az összeütközést írja le, amikor az apjuk halála előtt Jákob - anyjának, Rebekának ravasz közreműködésével – megszerzi Ézsau elől apja, Izsák áldását, pedig ez a jog – az elsőszülöttségnél fogva – testvérét, Ézsaut illetné meg. Ézsau többször is közel állt ahhoz, hogy kioltsa öccse életét.

Az ősi kultúrnépek gyógyító képességet is tulajdonítottak az ikreknek. Gyógyítók voltak az indiai Asvin ikrek, akik a gyengékről és elnyomottakról gondoskodtak. A perzsa Acpin ikreket a nyomorékok megmentőiként tartották számon. A legkülönbözőbb ókori népek istenei között sok ikerpár szerepel: így Egyiptomban Ízisz és Ozirisz, Indiában Yama és Yani, az ókori Itáliában Jupiter és Júnó.

Ikrekre vonatkozó hazánkban is több múltbeli legenda maradt fenn, amelyek közül a legismertebb Micbán feleségére vonatkozó hagyomány. Eszerint a gőgös főúri asszony elutasított és megvetéssel kigúnyolt egy alamizsnáért könyörgő szegény asszonyt, aki két kis ikergyermeke tartott a karján. Az ikrek anyja viszonzásul megátkozta, hogy egyszerre hét gyermeket szüljön. Az átok megfogant, és férje távollétében megszületett a hét gyermek, akik közül hatot a főúri asszony kitétetett, és csak egyet hagyott meg. A hazatérő férj azonban megtudta a titkot és felneveltette a kitett hat gyereket is, akik egy-egy nemzetég ősapjává lettek.

 Ikrek a művészetben, az irodalomban és a tudományban        

 A középkorból több olyan alkotás maradt ránk, amely torz ikreket ábrázol. Ilyen pl. Sebastian Brand    rajza a wormsi, homlokuknál összenőtt ikrekről 1544-ből. Albrecht Dürer különösen foglalkozatta a kettős lények titokzatossága, neki több ilyen jellegű rajza mutatja e téma iránti érdeklődését. A festészetben a nagy mesterek elsősorban a bibliai és mitológiai ikeralakokat ábrázolták. Léda teherbeesését Michelangelo is megfestette. Egy római múzeumban látható Rubens kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Faustulus pásztor rátalál a farkas szoptatta ikercsecsemőkre, Romulusra, Remusra. A szobrászat remekművei között is számos mitológiai iker alakját fedezhetjük fel. Legismertebb a Romolus és Remus a farkassal, amely az i. e. V. században készült szobor. A többi között a római Capitóliumi Múzeumban található. Ez a szobor Kolozsváron is megtalálható.

A szépirodalomban számtalan író élt az iker-téma adat lehetőségekkel. Plautus, aki i.e. 250 körül született, egyik komédiájában találkozhatunk először ikrek összecserélésének történetével.

 

 

Oldal: Mítoszok és legendák
Gyerekekkel vagyok - © 2008 - 2024 - gyerekekkelvagyok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat