Szerző: dr. Métneki Júlia

Cím: Ikrek könyve

(A fogamzástól a felnőttkorig)

Kiadó: Melania Kft. Budapest, 1997

A szerző biológus, ikerkutatással foglalkozik, és maga is iker. A könyvet ikertestvérének ajánlotta.

A kötetben kultúrtörténeti áttekintést is ad, e végig veszi az ikrek biológiáját, a terhesség időszakát, a szülést, az újszülött, kisgyermek –kort, az iskolai éveket, a serdülő-és ifjúkort, az érzelmi, testi fogyatékosságokat, és az ikerkutatás eredményeit.

 

Kultúrtörténeti áttekintés

Mind a primitív, mind a kultúrnépek között megtaláljuk az ikrekhez való sajátos viszonyulást. Hajdan az emberi képzelet misztikus csodának, emberfeletti jelenségnek tekintette az ikerszülést. Érdekes, hogy az ikerséghez fűződő babonák és hiedelmek egyetemesek, a világon szinte mindenütt fellelhetők. Még különösebb, hogy egymástól független és távoli kultúrák között milyen gyakran jelennek meg hasonló elképzelések. Mindez annak a bizonyítéka, hogy az ikerkultusz az ember egyik legkorábbi mágikus hiedelme. A természetfelettinek tartott többes szülés a legszélsőségesebb érzelmeket – rémületet, rettegést, gyanakvást, vagy éppen ellenkezőleg, reményt, tiszteletet, olykor bálványimádó rajongást – váltott ki, attól függően, hogy az eseményt jó vagy gonosz szellemek közreműködésének tartották. Az ikrek kedvező vagy kedvezőtlen sorsa is ettől függően alakult. Az ikerséghez való negatív viszonyulás elsősorban a legkevésbé civilizált népeknél lelhető fel. Sok esetben még attól sem riadtak vissza, hogy megöljék őket. Afrika számos néptörzsénél az ikreket valamiféle torzszülötteknek tekinteték, akik bűnt vagy katasztrófát jeleznek. A csendes-óceáni szigetvilág különböző részein és Dél -Indiában elsősorban az ellentétes nemű ikrek születését nézték rossz szemmel, mivel feltételezték, hogy az anya méhében vérfertőzést követtek el. Születésüket követően – házasságkötési szertartás szimbolizálása közben – feláldozták őket. Más népeknél az ikrekkel szembeni ellenszenvet az az elképzelés okozta, hogy anyjukat a több utódot kölykező,  alacsonyabb rendű álatokhoz hasonlították. Maguk a szülők is irtóztak az ikrektől, szégyennek tekintették, igyekeztek letagadni. A legkorábbi időktől erjedt el az a nézet, hogy az ikerség kettős apaság következménye. Az ősi Japánban csak az elsőszülött ikergyermeket ismerték el a törvényes férj gyermekének, a másodikat megtagadták, sőt, gyakran nevet sem kapott. De a legtöbb kultúrában úgy gondolták, hogy egy gyermeknek csak egy apja lehet. A problémát mindig az okozta, ki a második gyerek apja, vagyis ki a felelős a második magzatért? Az ikrek anyját gyakran az ikrekkel együtt ítélték el. Kelet-Afrika egyes részein azt mondani egy asszonynak: „Legyél ikrek anyja!”- a legszörnyűbb átoknak számított. A legtöbb esetben az ikrek apjának könnyen megbocsátottak. Az észak-amerikai indiánok között az ilyen férfiaknak nem volt szabad egy ideig húst és halat enni. A középkorban Magyarországon is nagy szégyennek számított az ikerszülés, mert a romlott, erkölcstelen élet velejárójának tartották. A magyar népi hitvilág az ikerszülés okának tartotta, ha a szülők valamelyike bűnt követett el: a férj megcsalta feleségét, a normálistól eltérően viselkedett vele, vagy az anya paráználkodott, vagy pap nélkül esküdtek.

Szép számmal akadtak olyan primitív társadalmak, ahol az ikreket örömmel fogadták. Mint a termékenység szimbólumai, fontos szerepet játszottak az ezzel kapcsolatos rituális szertartásokban. Nagy-Britanniában még a múlt század elején is megvoltak a termékenységgel kapcsolatos ikerhiedelmek nyomai. Mint különleges vendégeket hívták meg őket lakodalmakba, remélve, hogy jó szerencsét és bőséges gyermekáldást hoznak. A természeti népeknél ma is sok helyütt kuruzslókat, varázslókat, jósokat vagy orvosokat tisztelnek az ikrekben. Az olyan népcsoportnál, ahol az ikreket örömmel fogadták, a hódolat rendszerint átterjed az anyára és az apára is. Az ikrek eredetére különböző népek különféle elméletekkel próbáltak magyarázatot adni. Egyes törzsek a fák lelkét, mások valamilyen gonosz ős-szellem létezését vélték az okok hátterében. De a legnépszerűbb az az elmélet volt, hogy az ikrek az égből jöttek, a villámlásból és a mennydörgésből, amely a szelet és az eső küldte. A világ legkülönbözőbb részein fellelhetőek olyan hiedelmek, hogy az ikreket valamilyen különleges szál fűzi egyes állatokhoz. Ilyen pl. a medve, majom, farkas, lazac, vagy olyan madarak, amelyeknek tollazatában piros szín van (viharmadár). Ahol ezek az elképzelések éltek, ott ezeknek az állatok fogyasztása tabunak számított. Azt is feltételezték, hogy az ikrek jó szerencsét hoznak a vadászoknak. Az ikrekről gyakran feltételezték, hogy természetfeletti erővel bírnak, így hatalmuk van az időjárás felett is, esőt, jó időt, sőt, vihart is tudnak csinálni. Gyakori elképzelés, hogy az egyik iker ritkán éli túl a másik halálát, de ha mégis így történik, akkor a túlélő kivételesen erős lesz, mivel mindkettőjük életerejével rendelkezik. Az életben maradt ikernek speciális gyógyító erőt is tulajdonítottak. Sok népcsoport úgy vélte, hogy az ikreket teljesen azonos bánásmódban kell részesíteni. Egyforma és ugyanolyan mennyiségű ételt kellett enniük, egyforma ajándékot kellett adományozni számukra. Elvárták tőlük, hogy együtt sírjanak és együtt örüljenek. Úgy tűnik, a primitív népek mélyen hittek abban, hogy az ikreknek hatalmukban áll halált is okozni. Az ikre megölhetik az azonos nemű szülőt, sőt, egymást is, ha felnőnek.

 

Szerző: dr. Métneki Júlia

Cím: Ikrek könyve

(A fogamzástól a felnőttkorig)

Kiadó: Melania Kft. Budapest, 1997      

 Ebből a könyvből szemezgetek érdekességeket

Oldal: Kulturtörténeti áttekintése
Gyerekekkel vagyok - © 2008 - 2024 - gyerekekkelvagyok.hupont.hu

A honlap magyarul nem csak a weblap első oldalát jelenti, minden oldal együtt a honlap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat